No, ezúttal
valamit szerény személyemről is. Vagy az utolsó
osztálykirándulásról. Lényegében mindegy, nem igaz?
Szóval,
mivel végzős vagyok, sikerült megejteni az utolsó
osztálykirándulást is a szerda délutántól péntek délutánig tartó
periódus alatt. Egész sikeresnek mondanám a megmozdulást, három
detoxgyanús úrral és több liternyi elfogyasztott töménnyel.
Mellékesen elszívtunk még egy nagyobb halom cigit, aminek az értéke
valószínűleg meghaladta Uganda egész éves GDP-jét, de ezek a
kevésbé érdekes, mondhatni bármely random osztálykiránduláson
előforduló tények, így most ezeket át is ugornám. Jöjjön inkább a
címben már cselesen felvezetett Pécs!
Szállásunk
ugyan nem a városban volt, sőt, még csak a közelében sem, de ez nem
akadályozta meg vállalkozó szellemű osztályfőnökünket abban, hogy
oda is szervezzen pár programot. Úgyhogy csütörtök reggel a
jólfésült, energiától kicsattanó, még véletlenül sem másnapos
diákhad felkerekedett, és elindult a Dunántúl eme ékszeres doboza
felé.
Megérkezésünk
után először a kötelező látnivalókon estünk át, sikeresen
megtekintettük a székesegyházat, majd a dzsámit is, végül pedig
következett az egész cucc fénypontja: a szabadidő. Osztályunk
legtöbb tagjának a tudásszomja kimerült a legközelebbi
kaszinó/gyorsétterem pontos helyzetére vonatkozó bárminemű
információba, így végül kettesben vágtunk neki a belváros roppant
hangulatos utcáinak.
Három órán
keresztül jártuk folyamatosan a várost, eljutottunk nagyon sok
rohadt hangulatos helyre, köztük egy félig lebontott házba is,
ahová egyszerűen nem tudtam megállni, hogy ne menjek be.
Félelmetesen gyönyörű volt.
Meg aztán
azon is sikerült elgondolkodni, hogy vajh miért van az, hogy én az
elmúlt időben mindig megtalálom magamnak a német és az osztrák
nagykövetségeket? De tényleg. Mióta megvan a középszintű
nyelvvizsgám, és fogadalmamhoz híven nem foglalkozom tovább a
nyelvvel (nem lettünk túl jó barátok sajnos) mintha csak ezekből az
épületekből állna minden, ahová megyek. Igaz is! Ha valaki esetleg
úgy érzi, lakóhelyén indokolatlanul kevés német és osztrák
nagykövetség található, szóljon és már utazok is. Tuti, hogy a
megérkezésemig építeni fognak párat, mert ezeke a derék sógorok
egyszerűen üldöznek engem. De csak a maguk udvarias módján
természetesen.
Mindent
összefoglalva nekem nagyon tetszett a város, szinte észre sem
vettem azt a három órát, amit az utcáin eltöltöttem. Van egyfajta
nyugodt hangulata, főleg így Budapesthez képest, ami persze nem
baj, sőt! Már el is felejtettem mekkora öröm kényelmesen elférni az
utcán. :D
Most pedig
azt hiszem, megyek, és megnézem, milyenek a ponthatárok a Pécsi
Tudományegyetem környékén...
Tovább »
Hogyan írjunk tökéletes fanfictiont? Nem mondom,
rögtön elsőre kissé nagy fába vágtam a fejszémet (lélekölő
kardomat/kunai késemet, csak hogy senki se érezze magát
diszkriminálva), de nem hátrálok meg a feladattól. Úgyis csak fele
munkám lesz vele, hiszen a kérdés adott, nekem már csak válaszolni
kéne rá. Tehát akkor ismét: hogyan írjunk tökéletes
fanfictiont?
Először is szeretném leszögezni,
elkerülendő, hogy bárki besértődjön ezen a pár soron, hogy
tökéletes fanfictiont már ma is nagyon sok lelkes fiatal tud
tákolni, és ez most nem vicc. Elég felmenni bármelyik nagyobb
oldalra, ami ezzel foglalkozik, és máris tucatjával találni
tökéletesnél tökéletesebb műremekeket, amit az ember még csak
olvasni is félve olvas, hiszen nem akarja gyarló pillantásával
elrontani a karakterek isteni összképét. Azonban mégis, akadnak
még, akik önhibájukon kívül nem tudják, hogyan kell tökéletes
fanfictiont alkotni. Az alábbi pár sor nekik szól, forgassák
haszonnal!
1. Az alapok
Először is szögezzük le a
tényt, ami köré a későbbiek folyamán a segédlet épülni fog,
márpedig azt, hogy egy fanfiction minősége egyenesen arányos az
általa begyűjtött "kritikák" számával. ( A "Fojjtit!!!44"
kategóriájú "kritikák" duplán számítanak, úgyhogy húzzuk széles,
elégedett mosolyra a szánkat, valahányszor ilyet látunk) Tehát
nekünk egyetlen célunk, hogy minél több "kritikát" zsebeljünk be
minden egyes fejezettel. Lássuk, mi minden kell ehhez!
Először is nem árt, ha
merünk újítani, valami újat, valami egyedit mutatni. Ajánlom a
kedves írópalánták figyelmébe a Naruto illetve a Bleach című
eposzokat, amikhez méltánytalanul kevés fanfiction készül, de
számomra érthetetlen okokból kifolyólag a Harry Potter univerzuma
is eléggé elhanyagolt. Ne féljünk lecsapni rájuk, hiszen ezzel
máris felkeltjük egy csomó igényes, újításra vágyó olvasó
figyelmét, akik biztosan "kritikák" tucatjaival fognak majd
elárasztani minket.
2. Amit ne hagyjunk ki!
Vannak bizonyos elemek,
amiket vétek kihagyni akármely fanfictionból, így mi is feltétlenül
építsük bele őket történetünkbe, esetenként akár többször is. Az
ilyen mozzanatok, kötelező sablonok csak tovább fogják növelni
művünk tökéletességét, szóval ne féljünk használni őket!
Nagyon fontos a szerelmi
szál, e nélkül bajosan tudnánk igazán tökéletes fanfictiont
produkálni. Ha már a témaválasztásnál újítani próbáltunk, és
kiválasztottuk magunknak teszem azt a Naruto univerzumát, ne
csússzunk el azon, hogy a romantikus szálnál sablonos
párosításokkal, karakterekkel operálunk. Ezen a téren az előbbi
példából, tehát a Naruto világából, kiindulva, én bátran tudom
ajánlani Sasuke és Sakura, Naruto és Hinata, esetleg Sakura és
Kakashi párosát, ezek mind nagyon egyediek, de ha tényleg rohadt
merészek vagyunk, bátran összehozhatjuk Sakurát akármelyik Akatsuki
taggal (esetleg a komplett Akatsukival egyszerre) erre sincs még
elég példa hazai körökben.
Ha már romantikus szál, a
yaoit se felejtsük ki nagyreményű irományunkból, hiszen a
minőségnek és a tökéletességnek ez az egyik alapköve. Szóval bátran
előre. Természetesen itt is kiemelten fontos a kreatív párosítás,
szóval egy pillanatig se habozzunk, hozzuk össze bátran Ichigot és
Grimmjowot. Mindenki isteníteni fog minket a kissé meghökkentő, ám
annál pikánsabb párosítás miatt.
Ezenkívül lényegében semmit
sem igényel egy tökéletes fanfic, így ha esetleg gondolkodóba
esnénk, hogy a cselekményt dolgozzuk ki, vagy egy zaftosabb
jelenetet, egy pillanatig se essünk gondolkodóba, a történet az
utolsó dolog, amit minőségre szomjazó olvasóink figyelni fognak, ha
testközelből követhetik végig Harry és Malfoy románcának
alakulását.
3. Még néhány fontos
tanács
Nos, mint a fentiekből
kiderült, a tökéletes fanfiction egyetlen alapköve a romantikus
szál, de persze van még néhány más apróság, amit nem árt észben
tartani, ha nekiülünk, hogy legépeljük a fejünkben alakot öltött
csodát.
Első körben felhívnám a
figyelmet a saját karakterekre. Egy tökéletes fanfiction sem lehet
elég tökéletes nélkülük, ez sajnos tény, így nekünk is bele kell
raknunk halhatatlan űremekünkbe minimum egyet, ha nem akarjuk
magunkra vonni az olvasók lincselni kívánó tömegének a dühét. De ne
csüggedjünk, ez lényegében jó hír, hiszen itt a remek alkalom, hogy
magunkat is diszkréten, alig észrevehetően, a lehető legkevésbé
idealizálva, a Mary-Sue jelenséget a lehető legnagyobb mértékben
elkerülve, belecsempésszük a történetbe. Mindig is szeretted volna,
hogy Itachi csapja neked a szelet, netán te szeretnél lenni
Yoruichi lovagja? Ha saját magadat is beleírod a fanfictionodba
saját szereplőként, akkor könnyedén valóra válthatod ezt az
álmodat, úgyhogy hajrá, határ a csillagos ég!
A másik tanácsom, igaz,
erre már egyszer pár szóval kitértem, hogy hagyjuk a fenébe a
történetet! Minek az olyan? Gondolkozni kell rajta, ráadásul a
"kritikák" száma, és vele együtt a történet minősége is, csak a
romantikus részeknél fog meredeken emelkedni. Ha ötletünk sincs, mi
történjen a következő fejezetben, mélyeket sóhajtva hivatkozzunk
írói válságra, majd kezdjünk új történetet egy kósza ötlet alapján.
Ne féljünk, ha pontosan követjük ezt a segédletet, az új is
legalább olyan tökéletes lesz, mint a régi.
Na meg persze azt se
felejtsük, hogy mi valójában nem azért írunk, hogy saját magunkat
és az olvasóinkat szórakoztassuk, hanem azért, hogy minél több
"kritikát" kapjunk. Sajnos a minőségre szomjazó olvasók egy része
túl lusta, így nem ír minden részhez egy kimerítő, tartalmas,
részletekbe menő "kritikát", ezért ne féljünk alkalmanként a
sarkunkra állni, és kikövetelni tőlük azt. Bátran helyezzük
kilátásba, hogy nem lesz folytatás, ha nem érkezik minimum
megszámlálhatatlan "kritika" az egyes fejezetekre, majd arcunkon
kissé kárörvendő mosollyal dőljünk hátra, és nézzük, ahogy gyűlnek
a kommentek.
Esetenként az is
előfordulhat, hogy várakozásunkkal ellentétben hatástalan lesz a
felhívás. Ilyenkor fokozottan agresszív fellépés az ajánlott,
például sírjunk az adott oldalon, hogy minket senki sem szeret, na
és persze azonnal töröljük az adott tökéletes fanfiction összes
fejezetét a gépünkről. Eddigi hálátlan olvasóink nem fognak máshoz
pártolni, nem fogják pont leszarni, hogy mi abbahagytuk a tökéletes
fanfictionunk írását, sőt, épp ellenkezőleg! Egész nap a gép előtt
fognak ülni, sírástól vörös szemekkel, kétségbeeséstől ködös
aggyal, miközben mi elégedetten hátradőlhetünk kényelmes
székünkben, és kárörvendően felhívhatjuk rá a figyelmüket, hogy mi
megmondtuk. A hatás garantált, következő tökéletes fanfictionunk
már jóval több kritikát fog kapni.
Nos, azt hiszem,
leírtam mindent, ami így hirtelen eszembe jutott. Remélem, sokaknak
sikerült segédkezet nyújtani egy tökéletes fanfiction
összehozásához. Csak arra kérlek, a végeredményt nehogy linkeljétek
ide. Elhiszem én anélkül is, hogy valóban hibátlant alkottatok. Még
egyszer sok sikert az íráshoz, hajrá, mindent bele! Kövessétek a
fenti három pontot és a siker nem fog elmaradni. ^^
Tovább »
A szabadidő érdekes állatforma. Kissé tán olyan, mint a
pénz. Mindenki szeretne belőle, lehetőleg nem is keveset, amikor
meg végre megkapja, azonnal szórja el mindenfelé. Az értelmesebbje
persze valami hasznos, lélekemelő dologgal igyekszik ilyenkor
foglalkozni. A hobbijának hódol, megnéz valami jóféle filmet,
találkozik a barátaival meg még sok ehhez hasonló tevékenységet
végez. Az ostobábbja valami kevésbé értékelhető dologra fordítja a
fölös energiáit. Blogot nyit például. Attól tartok, velem is valami
ilyesmi történt.
Én Kharex lennék, polgári nevemen Kristóf. A kies
Budapestet mondhatom otthonomnak, azon belül is a ritka szép
Angyalföldet. Jelenleg éppen a 18. születésnapom betöltésén
fáradozom, ha minden jól megy, hamarosan sikerülni fog. Nem lenne
egy utolsó dolog, de tényleg. Hobbimat tekintve egyrészt
firkálgatok néha valamit, amire fennköltebb, vagy részegebb
pillanataimban szokásom írásként hivatkozni, másrészt
harcművészkedek is néha. Azt hiszem, ez minden, ami most hirtelen
eszembe jutott. További nyugodalmas jó éjszakát!
Tovább »
